Hétvégén barátainkkal és a másfél éves kislányunkkal Zakopaneba látogattunk. Bevallom őszintén, nekem régóta piszkálta a fantáziámat, hogy miért is lett ilyen felkapott az elmúlt években. Azonban nem véletlenül maradt eddig ki az utazásainkból: kutyával évek óta tilos túrázni a lengyel oldalon. Így tavasszal a szlovák oldalon kalandoztunk: és milyen jól tettük! Ugyanis pár héttel ezelőtt már onnan is tilos a Magas-Tátra ösvényeit járni négylábú kedvenceinkkel. 

Az utazás előtt beléptem egy elképesztő számokat számláló csoportba, hogy kicsit tájékozódjak, és meglepődve konstatáltam, hogy rengetegen utaznak most ki. Félreértés ne essék, természetes, hogy egy ilyen lenyűgöző helyre ennyien vágynak, csak felvetődött bennem a kérdés: csak magyarok leszünk kint?

Hát, nagyjából ez is lett az igazság: lépten nyomon honfitársak beszédét hallottuk, ami néha azt firtatta, nem túl szabatos nyelven, hogy mit keres itt ennyi magyar?  

Péntek délutánra érkeztünk ki és rögtön be is vetettük magunkat a forgatagba: a hangulatos, kivilágított utcákon sétáltunk, estebédre pedig igazán könnyed ételeket fogyasztottunk: savanyúkáposzta levest (mely a régió egyik specialitása és az én személyes kedvencem), illetve ki saslikot, ki oldalast ki pedig báránypörköltet saját ízlése szerint. 

Csorgattuk a nyálunkat a Zakopane Sweet Factoryben, ami egy óriási édességbolt, ami az ember minden érzékszervét csiklandozza.

Szombati programunk a Gubalowka volt, ahonnan pazar kilátás nyílik a környékre. Több módon is fel juthatsz ide: autóval (ez jelen útviszonyok között szerintem elég kétséges), siklóval (mi ezt választottuk), vagy egy kis sétával. A csodás panoráma mellett zenével, isteni forralt borokkal, oscypekkel (füstölt juhsajt, áfonya vagy ribizliszósszal), kürtöskaláccsal és karácsonyi vásárral várnak. Az egész utunk alatt az volt a tapasztalatunk, hogy szinte mindenhol lehetett kártyával fizetni. Szánkózni is tudnak kicsik-nagyok egyaránt. 

Vasárnap hazafelé a Bachledka Lombkoronaösvény vettük célba, ami számomra az egyik kedvenc program lett a Magas-Tátrában. Egy 10 perces felvonós út után 1200 méteres sétány vár rád 24 méter magasan, ahonnan belátni az egész Tátrát. Elképesztően hangulatos, a kicsiknek pedig mindenféle interaktív táblákkal, játékokkal és akadálypályával kedveskedtek. Innen egy 32 méter magas kilátóba is fel tudsz menni, ahonnan még az eddigieknél is pazarabb kilátás nyílik. A bátrabbak kipróbálhatják milyen ilyen magasságban egy hálón sétálni a torony közepén, illetve lefelé választhatják a csúszdát is (ez most üzemen kívül volt).

Nem maradhatott ki a tarajkai Jégtemplom sem, melyet idén a Westminster Apátságról mintáztak, Erzsébet Királynő tizenötévvel ezelőtti látogatásának emlékének tiszteletére. Több, mint 225 tonna jégből faragta Adam Bakos művész. Ez a látványosság 2024 áprilisáig látogatható. Ha már itt fent járunk, és megfelelő felszerelés hiányában sem vagyunk: hómacska erősen ajánlott) akkor a Fátyol vízesést erősen ajánlom, pár km könnyű sétával elérhető. Tarajkára egyébként szintén gyalog vagy siklóval tudsz felmenni (utóbbi félóránként indul, és itt is számíts nagy tömegre).

 Ha tetszett ez a beszámoló ne felejts el követni Instagramon és Tiktokon sem.